U18(’92/’93) bajnoki mérkőzés, MLSZ U19 II. osztály Közép „A” csoport, 3.forduló - 2009.09.16.  15.00 óra   
Dunaújváros, városi stadion - füves nagypálya, 2x45 perc,  50 néző 
                                           
TÉNYLEG EZ A MAXIMUM?

Dunaújváros VSI U19 – Tabáni Spartacus (MTK Budapest) U18      7-2 (5-0)
G: Pataky, Garancsy

Szakács 5 (Akay 0) – Pataki A. 4, Polánszky 4, Sárosi 5, Neidert 5, Posta 5 (Kaslasi 0) –
Paulovics 4 (Szőnyei 0) Farnadi 3 (Garancsy 5) – Királyvölgyi 3 (Szekér 4) Pataky 5, Németh G. 4 (Almási 0)

Hatodik bajnoki meccsünkből ötödszörre látogattunk idegenbe. Ezúttal is Pazar fogadtatásban volt részünk, mivel a dunaújvárosi stadionban játszottuk mérkőzésünket. A meccs kezdetén nagyon motiváltan és harcosan léptünk pályára. Az első helyzet is nálunk akadt, amikor egy Németh beadásra robbant be Pataky és becsúszása után a labda beszorult a lába alá, így az erőtlenül csorgott a kapus kezébe. Pedig nagy ziccer volt! Ezek után is jól ment a játék, nem is volt semmi baj egészen a 17. percig, amikor is hátrányba kerültünk. Egy teljesen felesleges labdavesztés után mattolták védelmünket. Ekkor sajnos bekövetkezett az, ami eddig is jellemző volt csapatunkra az idei szezon folyamán. Összezuhantunk fejben. A 40. percben már ötgólos hátrányba kerültünk úgy, hogy első három kapott gólunk ugyanarra a sémára épült. Egy az egyes szituációban „megverték” valamelyik védőnket és visszagurították a labdát a tizenhatos vonalára. Sajnos itt rend szerint hazai játékos érkezett és kiszolgáltatott kapusunk mellett rugdosták a gólokat. Amikor már végre kiszúrtuk, hogy ez így nem lesz jó és figyeltünk a visszagurításokra, akkor, pedig beindításokkal operáltak, amik közül két igen lesgyanús szituációt elengedett a partjelző és így a szünetre ismét a padlón voltunk. Félidőben próbáltam emberi hangon rávilágítani a hibákra, ám néhány önkritika nélküli, a hibát csak a másikban kereső játékosom kihozta belőlem az „állatot” és ismét igen hangzatos félidei megbeszélést tartottunk. A második játékrészre aztán megint motiváltan és „élesen” mentünk vissza. Sajnos még mindig nem tudom, mi lehet ezeknek az összezuhanásoknak és hirtelen feltámadásoknak az okai. Ma talán a két félidei csere, a fejmosás, és a kapott öt gól miatt a vállunkról lekerülő „pontszerzési” kényszer miatt megint azt a csapatot láttam, amelyiket a tavalyi szezon egészében. Így nem is meglepő, hogy a második játékrészt döntetlenre hoztuk. Pedig ellenfelünk nem vett vissza iramából egy cseppet sem! A végre megugrani tudó Pataky csodás átemelős és a támadáshoz felzárkózó Garancsy szemfüles fejesgólja után még a meccs irányítását is a kezünkbe vettük egy negyed óra erejéig. Ekkor az első félidőben két vitatott esetet elengedő játékvezető Pataky második kilépésénél határozottan lest jelzett. Szerintem is kicsit az volt, de elviseltem volna, ha tovább inti ezt is csak úgy, mint a hazaiak két már említett esetét. Már csak azért is, mert Jani ezt is berúgta úgy, hogy a portásnak szemernyi esélye sem volt a mentésre. 

Összegzésként: Egy a mi csapatunknál (nem ennyivel de) jobb alakulattól szenvedtünk vereséget! 65 perc jó és 25 perc nagyon gyenge játék eredményezte ezt a mai ismételten súlyos vereséget. Ha ez az arány fordított lenne, akkor megérteném, de így… Ami pozitívum, hogy sok játékosomon kezdem érezni, hogy akarnak valamit. Kezdik átérezni az MLSZ „A” osztályának követelményeit. Kezdik felvenni a ritmust és azt a keménységet, ami nélkül ez a sportág csak hobbi szinten űzhető. Én azt hittem kb. öt meccs kell, hogy számot tevő akadályt jelentsünk a liga bármelyik csapatának. Most így hat forduló után azt hiszem az őszi szezon és a téli felkészülés is rá fog menni, de NEM ADJUK FEL! Módszeres munkával felvesszük a kesztyűt és bízunk benne, hogy azok a sérültek, akik ma megint nem tudtak velünk tartani, felépülnek és ők is, beillenek az elképzeléseimbe. Személy szerint én, pedig eldöntöttem, hogy télen húzok egy vonalat, és csak azokra építek a továbbiakban, akik e vonal fölé kerülnek. Azokkal a játékosokkal talán nagyobb erőbedobásra fogunk kényszeríteni csapatokat!
 
U18(’92/’93) bajnoki mérkőzés, MLSZ U19 II. osztály „A” csoport, 7.forduló - 2009.09.19.  11.00 óra
XIV. Kövér Lajos utca – műfüves nagypálya, 2x45 perc,  50 néző                                             

KÉTSZÁMJEGYŰ…

Tabáni Spartacus (MTK Budapest) U18 – Bp. Honvéd FC U18     0-10 (0-6)
G: -

Akay 4 – Garancsy 4 (Királyvölgyi 0) Polánszky 5, Sárosi 4, Neidert 3 (Koltai 4) Posta 4 – Pataki A. 4 (Kaslasi 0) Paulovics 5 – Gallatz 4 (Szekér 4) Pataky 4, Németh G. 5 (Almási 0)

Azt hittem ez soha sem fog megesni csapatunkkal! Hát ma megesett…

Összegzésként:
Hét forduló MLSZ-es szereplés után először mondom azt, hogy „Hűha, ma tényleg nagyon jó csapattal mérkőztünk!” Ellenfelünk erős, gyors, szervezett, technikás, abszolút tudatos játéka magasan kiemelkedik az eddig látottak mezőnyéből (pedig már túl vagyunk Fradin, Újpesten, Fehérváron) Csapatom végig fegyelmezetten és keményen próbálta meg állni a rohamokat, amely néhol sikerült is. 9-0-nál hatalmasat küzdöttünk, hogy ne legyen tíz a vége, ami majdnem sikerült is. Bíztatásként annyit, hogy az ellenfél edzőjével a lefújás után beszéltem egy pár szót, aki kiemelte, hogy csapatunk milyen motivált volt és hogy tartásból is jelesre vizsgáztunk nála. Bizony sokszor össze is zuhanhattunk volna, és a vereség a duplája is lehetne. Örülök, ha egy nagy klub edzője így látja de azért én azzal a (legalább) négy elkerülhető góllal nem tudok kibékülni, amit a meccsen kaptunk. Be kell látni így csapat szinten ennyi a különbség az ország egyik legjobb U18 –as csapata és a miénk között. Ezen nincs mit szégyellni, szemben az eredménnyel! Akkurátus munkával el kell érni, hogy tavaszra a különbség csökkenjen és az ilyen hatalmas nyomással járó hibák számát a minimumra kell csökkenteni. Akkor nem esik meg velünk többet ez a szégyen! Mert Honvéd ide, Honvéd oda tizet senkitől sem szabad kapni! Mindentől függetlenül ilyen hozzáállással és játékkal egy MLSZ „B” csoportos bajnokságban szerintem bárki ellen jó eséllyel küzdöttünk volna a győzelemért! Ez viszont más „kávéház”…  

MLSZ IFJÚSÁGI BAJNOKSÁG U-19 II.oszt. Közép A. csoport  (’92/’93)
                                                                               
Edző: Egyházi Gergely
                               
U16(’94) bajnoki mérkőzés, MLSZ U17 II. osztály Közép „A” csoport, 3.forduló - 2009.09.16.  17.00 óra   
Dunaújváros, városi stadion - füves nagypálya, 2x45 perc,  30 néző 

SZÜRKE SZTÁLINVÁROS – SZÉP STADION

Vezette: Szabó Sándor (Nagy Imre, Szabó Imre) /6/
Dunaújvárosi VSI  U17 – Tabáni Spartacus (MTK Budapest) U16    2-0 (0-0)
G: -

Máté (5.5) – Cseh-Szombathy (5.5), Pápai (6), Taksár (6), Lakatos (5.5) – Zincenko (5.5) – Gáspár (5.5), Mérei (6), Szabó (6), Bea (5.5) – Chorfi (5.5)

cs: Bea helyett Rigó (5.5), Cseh-Szombathy helyett Bálint (5.5)
hiányzók: Zsila (sérülés), Tivadar (iskola), Csepura (családi ok)

Dunaújvárosban az egykor szebb napokat megélt Dunaferr otthonában lépett pályára csapatunk. Kellemes hétközi utazásban volt részünk - az egykor Sztálinvárosnak nevezett hely szocreál építészete, szürke egyhangúsága szembetűnő volt, mintha megállt volna az idő.   Ehelyütt említsük meg, hogy Dunaferr (legalábbis labdarúgócsapat) már régen nincs, a nagyvállalat kivonulása után megszűnt a profi foci. Az ifisták használják a stadiont, no meg talán – ahogy hallottam - egy megyei szintű amatőrbrigád. Ide jutottunk, jutottak.
A megszokotthoz képest változtattunk, nem csak az összeállításon, hanem a felállási formán is. A négy védő előtt Dini szűrt, Mérei és Szabó pedig biztosította, hogy védekezésnél elég sűrű legyen a középpálya. Sajnos ezúttal hiányzott a csapatból Csepura Zsolt, aki fazont tud adni a játéknak és irányítja a támadásokat.
Teljesen kiegyenlítetten indult a találkozó. Azt lehetett látni, hogy az Újváros egy lendületes ügyes csapat, több gyors játékossal, hazai pályán nehéz őket megtörni. Szóval játékban inkább felénk billent a labdabirtoklási mutató, bátran kiegyensúlyozottan tettük a dolgunkat. Persze figyelni kellett a hazai megugrásokra, de belső védelmünk és/vagy kapusunk valamit mindig kitalált, hogy hatástalanítsa ezeket az akciókat. Az első kifejezetten nagy helyzet – hovatovább ziccer – a mi nevünkhöz fűződött – amikoris a centerben kezdő Karim (aki egyébként    nagyon aktív volt, küzdött hajtott, végre megint) lépett meg egy indítással, bevezette a büntetőterületen belülre, majd lőtt, de a kapus eszén sajnos nem tudott túljárni. Ezután is veszélyesen fociztunk, de az újabb helyzet megint középcsatárunk nevéhez fűződik, aki a félidő vége
felé éles szögből lőtt, de a kapus ismét a helyén volt, sőt az ellentámadásból majdnem a hazaiak szereztek gólt.

A kifejezetten jó első félidő után hasonló folytatásra bíztattam a csapatot, azért pontszerzésben feltétlenül reménykedtem.
A második játékrészt talán valamivel aktívabban kezdte a hazai csapat. Az első tíz perc, amikoris felénk nőttek, sajnos meghozta nekik a vezetést. Egy hazai szögletrúgás után az ötösön belül pattogott a labda, nyílván pont egy Dunaújváros játékos elé került nagy szerencsével, aki élt a lehetőséggel és a hálónkba kotorta a labdát. Hát egy teljesen parti (értsd: kiegyenlített) mérkőzésen nem könnyű idegileg elviselni egy ilyen gólt. Ezután némileg átrendeződtünk, támadóbb felállásban játszottunk tovább. Taksár centerként, Pápai középpályásként, Szabó árnyékékként szerepelt a továbbiakban. Nem sok híja volt, hogy eredményes legyen és egyenlítsünk. A játékrész derekán Taksár Tomi helyzetbe is került, de túl hamar lőtt (rávezethette volna a kapusra), így nem került a hálóba a labda. Volt még egy villanása, de sajnos nem ebből született gól, hanem a hazaiak egyik kontrájából a 84. percben. Egy jobboldali beadást fejeltek be kitűnően a jobb alsó sarokba, eldöntve ezzel a három pont sorsát. Nálunk még – közvetlenül a középkezdés után – Taksár és Szabó vitézkedett, de hiába a látványos cselek és két kapuralövés, csak nem született gól. Az utolsó percben Gáspár Tibi került a kapu elé, de Taksár pontos passzát öt méterről a kapusba rúgta, így szomorúságunkra a szépítés is elmaradt.
Aki ezen a napon látta az MTK csapatát, elmondhatja, hogy küzdöttek, hajtottak a fiuk, ahogy tudtak, de a kiegyenlített mérkőzés ezúttal a - talán (átlagosan) rutinosabb - hazaiak javára dőlt el, mégha minimum egy pontot biztosan megérdemeltünk is volna. Mindenesetre a hozzáállással, az egységgel és helyenként a játékkal elégedett voltam, induljunk ki ezekből a fontos dolgokból! Kíváncsi lettem volna, ha a legerősebb összeállításunkban játszunk milyen eredménnyel zárunk. „Ha” persze nincs a futballban, így ezt a mondatot gyorsan le is zárhatjuk! Fel a fejjel Gyerekek!

U16(’94) bajnoki mérkőzés, MLSZ U17 II. osztály Közép „A” csoport, 7.forduló - 2009.09.19.  13.00 óra   
XIV. Kövér Lajos utca – műfüves nagypálya, 2x45 perc,  40 néző                                             

TANULÓPÉNZ

Vezette: Száva Flórián (Farkas Mátyás, Bartkó Eszter)/ 7
Tabáni Spartacus (MTK Budapest) U16 - Bp. Honvéd U16     0-15 (0-8)
G: -

Máté (4) – Zincenko (4), Kerekes (4.5), Taksár (4.5), Lakatos (4) – Mérei (4.5) – Tivadar (3), Csepura (5), Szabó (4.5), Bálint (3) – Chorfi (4)
cs: 33’ Mérei helyett Cseh-Szombathy (4)
hiányzók: Zsila (sérülés), Pápai (sérülés), Rigó (betegség), Gáspár (egyéb), Bea (egyéb)

Az ág is húzott minket ezen a héten. A hétközi dunaújvárosi mérkőzésen történt sérülés, az országos vírusnak köszönhető betegség mind- mind sújtott bennünket. Lakatos Andris és Cseszó Marci félig sérülten, Máté Norbi kapus félig betegen volt kénytelen vállalni a megmérettetést az ország egyik legjobb csapata ellen. Hja, aki a korosztályos Real Madridot is megveri, talán nem lehet olyan rossz.
Mi akartunk böcsülettel, még az elején 13 percig bírtuk is kapott gól nélkül, de aztán egy nagy védelmi megingás, és beindult a kispesti henger. 3 perc alatt három kapott gól, ez egy kicsit sok volt így egyszerre. A két csapat között nagy volt gyorsaságban és ritmusban a különbség. Igen, ezen a szinten a honvédos gyerekek már milliókat érnek, náluk az élsport a cél, míg nálunk csak eszközként jelenik meg a sport a mindennapjainkban. Talán ezzel lehet a legjobban értelmezni a különbséget. Persze kivételt képeznek „ős”MTK-s játékosaink, hisz nekik bizonyosan van áruk a piacon, ezt tudjuk. Aki megtette a magáét annak nincs oka tragédiaként felfognia az egészet. Aki pedig nem tett meg mindent – lenne ilyen?-, nos az egyáltalán tudja e ezt, érdekli e?! Sportemberként kell túllendülnünk az ilyen történéseken, egyszerűen nincs más lehetőségünk.
A mérkőzés után meséltem a srácoknak, hogy annak idején a Magyar válogatott pótselejtezőt vívott Jugoszláviával. 3 évesek lehettek ekkor, nem emlékezhetnek rá. Az 1-12 után mindenki kígyót-békát kiabált a csapatra, pedig odakerült, kiharcolta, hogy játszhatott azon a szinten az éles jugók ellen. Induljunk ki mi is ebből, vagy legalábbis valami ilyesmiből. Egy rendkívül erős bajnokság messzemenőkig kiemelkedő csapatát fogadtuk, játszottunk egyet. Az élmény szó, itt talán némileg túlzás lenne, de az ellenfélből lesznek majd –nem is kevesen – profi labdarúgók és akkor majd elmondhatjuk, hogy pályára léptünk ellenük is pályafutásunk során, úgy, hogy rajtunk nem más, mint az MTK meze virított. Nem akarok mindazonáltal nagyon szentimentális lenni, de erről az oldalról is közelíthetünk néha. Szóval továbbra sincs más hátra, mint előre!

MLSZ IFJÚSÁGI BAJNOKSÁG U-17 II.oszt. Közép A. csoport  (’94)

Edző: Grőb Ákos

U15(’95/’96) bajnoki mérkőzés - MLSZ U15 II. osztály, Közép „C” csoport, 7. forduló
2009.09.20.  9.00 óra
XXIII. Haraszti út 26. – műfüves nagypálya, 2x40 perc, 50 néző

KÉTGÓLOS ELŐNY, TEMÉRDEK HELYZET, MÉGIS CSUPÁN DÖNTETLEN

Soroksár SC – Tabáni Spartacus SKE     2-2 (2-2)
G: Bálint, Pereg
                               
Mancher (5) – Fáth (6), Ormos /csapatkapitány/ (6), Erdősi (6), Jámbor (6) – Rendek (6), Klacsák (6) - Pereg (6), Hőgye (6), Sütő (6) – Bálint (6)
cs: Almási Á. Z. (5), Almási Cs. (-), Kondi (6), Paulusz (6)

A Magyar Labdarúgó Szövetség, Serdülő U15 II. osztály, Közép ”C” csoportjában a 4. mérkőzésünket a Soroksár SC otthonában játszottuk. A találkozó előtt a táblázat 4. helyén állt ellenfelünk, mi pedig a 7. pozícióból szerettünk volna előrébb lépni. A műfüves pályán megrendezésre kerülő összecsapást Rábel Alfréd játékvezető dirigálta mintegy 50 néző szeme láttára. Bátran, lendületesen kezdtünk, helyenként szép labda kihozatalokat mutattunk be, és ami nem mellékes, veszélyesek voltunk a kapura. Kezdeti lelkesedésünket 2 góllal is „megkoronáztuk”. Előbb a 8. percben, amikor Rendek a középpályáról indította a jobb szélen meglóduló Pereget, aki lendületesen a büntetőterület széléhez vezette a labdát, majd mesterien kanyarította középre, a mélységből érkező Bálint elé. Ékjátékosunk az előtte lepattanó labdát állítgatás nélkül, 14-16 m-ről, jobb lábbal a kapu bal oldalába lőtte (0-1). A következő találatunk a 13. percben született, amikor Hőgye remek labdát játszott ki a jobb szélre, a büntetőterületen belül a védők mögé futó Pereg elé. Jobb oldali támadó középpályásunk élt a lehetőséggel, rövid labdavezetés után, kissé kisodródott helyzetből, 5-7 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb oldalába passzolta a labdát (0-2). Úgy tűnt, a 2 gólos előnyünk elegendő lehet ahhoz, hogy szépen építgetve a támadásokat, akár nagy különbségű győzelmet is arassunk. Ehelyett a 21. percben sorozatos védelmi megingások végén szépítettek a hazaiak. A saját térfelünk jobb oldalán eladott labdát sikerült a védővonalunk mögé juttatniuk, aztán már csak Mancher kapusunkkal állt szemben a soroksári játékos… (1-2). A kapott gól után meginogtunk, és a 23. percben még egy gólt kaptunk. A szituáció hasonló volt, mint az előző találatnál, a vége pedig ugyanaz, tehát egy újabb találat. Az állás viszont    2-2-re módosult. A félidei szünetig rendeztük a sorokat, olyannyira, hogy Pereg révén akár ismét vezetéshez juthattunk volna, de egy „ordító” ziccerben hosszan tolta meg a labdát, így az elé csúszó kapus hárítani tudott. A második játékrészben rengeteg esemény történt. Számtalan gólhelyzetet alakítottunk ki. Ábécé sorrendben Almási Á. Z., Bálint, Hőgye, Jámbor, Ormos és Sütő előtt is közvetlen gólszerzési lehetőség adódott, sőt, többüknél nem is egy. A labda mégsem jutott a kapuvonalon túlra. Ráadásul, a mérkőzés vége felé 2 teljesen egyértelmű büntetőtől is megfosztott minket a játékvezető. A jelenlévők vérnyomásának szinte a csúcsra emelkedéséhez a soroksáriak kapufája járult még hozzá.

Összességében, csalódást keltő döntetlen eredményt értünk el. Jövő héten a mainál is nehezebb feladat következik, hiszen a 3. helyezett Csepel HC ’94 otthonába látogatunk. Gyerünk fiúk, ami Soroksáron nem ment be, az Csepelen be fog menni!

Wágner Ádám nyilatkozata: „Szinte mindent elmond ellenfelünk edzőjének a mérkőzés után tett kijelentése, miszerint, ha 8-3-ra kikapnak, akkor sem szólhattak volna egy szót sem. 2 góllal vezettünk már a 13. percben, és mégsem tudtunk ebből annyi erőt meríteni, hogy magabiztosan megnyerjük a találkozót. Ami pedig a hazaiak egyenlítése után egészen a lefújásig történt – gondolok itt a tömérdek gólszerzési lehetőségünkre és a két meg nem adott büntetőnkre –, aki ott volt, úgy is látta, aki nem volt ott, annak úgy sem tudnám jól érzékeltetni. Sokat tettek játékosaim a győzelem megszerzéséért, de ahogy a végeredmény mutatja, még mindig nem eleget. Optimistán várom a folytatást, hiszen az a csapat, amelyik annyi gólhelyzetet ki tud alakítani ellenfele kapuja előtt, mint mi, az nem gyenge, csupán dekoncentrált. A találkozó krónikájához hozzátartozik, hogy Fritz az összecsapás reggelén láz miatt nem jelent meg Soroksáron. Remélem, jövő héten a Csepel HFC ’94 ellen visszatérhet több betegeskedő játékosom is!”

Hajrá Tabán!

MLSZ SERDÜLŐ BAJNOKSÁG U-15 II. oszt. Közép C csoport  (’95/’96)

Edző: Wágner Ádám     Segédedző: Wágner Gábor

U13(’97) bajnoki mérkőzés - MLSZ U13 II. osztály, Közép „C” csoport, 7. forduló
2009.09.20.  11.00 óra
XXIII. Haraszti út 26. – műfüves nagypálya, 2x35 perc, 50 néző

Soroksár SC - Tabáni Spartacus    1-4 (0-1)
G: Csicsely, Bavay, Vértes (2)
Gólpassz: Mensáros, Krepuska, Balogh

Kapusok: Csarankó (-), Horváth (-)
Játékosok: Prószéky (7), Lukász (6), Csillag (6), Gallwitz (6) - Szalai (5), Vértes (6), Bagdy (4) -Krepuska (6), Mensáros (6), Csicsely (7), Lénárd (8), Bavay (7), Balogh (7), Hajas (7), Mesterházy (6), Gyebnár (6)

Mérkőzéselemzés:
Vasárnap, szép napos időben, egy rendkívül jó műfüves pályán játszottunk a Soroksár ellen. A mérkőzés előtt lehetet érezni, hogy e napon roppant nehéz dolgunk lesz, hiszen a győzelem ma is a céljaink között volt, de általában nem lehet kétszer egymás után, 100% körüli teljesítményt nyújtani, ahogy azt az előző héten tettük. E törvényszerűséget mi is elszenvedtük.
A mérkőzés elég álmos hangulatban kezdődött, de látni lehetet, hogy a játékunkat játszva van esélyünk a győzelemre. Sajnos a Budaörs elleni találkozón, ahol a felrúgott labdákkal kellett játékot kialakítanunk, hiszen folyamatos nyomás alatt voltunk, egy jó ellenféllel szemben. Igaz, hogy eredményesek voltunk e stílussal, de most fordított volt a helyzet. Nekünk kellett volna futballozni, hiszen ellenfelünk nem törekedett másra, csak arra, hogy hatástalanítsa akcióinkat. Az első félidőben két dolog jellemezte a támadásainkat: 1) egyénieskedés, labdacipeléssel; 2) folyamatos, elsietetett, értelmetlen előre játék. Így nem sikerült fölényt kialakítani mezőnyben, és a középpályán eladott labdák miatt, akadozott a helyzetkialakítás. Szerencsére egy támadásunkat, némi mázli után, sikerült góllal befejezni, ezért egygólos előnnyel tértünk a szünetre.
Sajnos a második félidőben minden ott folytatódott, ahol abbamaradt. Rossz formában játszottunk tovább, majd egy eladott labda után ellenfelünk egyenlített. Cseréltünk, ami rendkívül jól sikerült. Lénárd Balázs beállásával a középpálya megtartotta a labdát, és végre csapatunk stílusában kezdett el futballozni. Bavay Richárd pályára lépése után, pedig stabilizálódott a középső csapatrészünk védekezése. E játékot ellenfelünk már nem tudta lekövetni, így az eredmény már csak rajtunk múlott. A végeredményben meglátszott cseréink dinamikus, jó játéka, így 4-1-re sikerült legyőznünk a Soroksár csapatát.

Összegezve: Gyerekeink ma nem játszottak igazán jól, ami várható volt az előző heti, kimagasló teljesítmény után. A cserék beállása frissességet, lendületet adott a többieknek is, aminek a következménye magabiztos győzelem lett. Mindenki tudatosítsa magában, hogy minden héten 100% körüli teljesítmény szükséges, ha győzelmet, győzelemre akarunk halmozni. Gratulálok az eredményhez, illetve ahhoz, hogy egy 50%-os teljesítménnyel is győztesen hagytuk el a pályát.

Hajrá Tabán!

MLSZ SERDÜLŐ BAJNOKSÁG U-13 II. oszt. Közép C. csoport  (’97)
                                                                               
Edző: Helm Tamás

U12(’98) bajnoki mérkőzés, BLSZ U12/1.csoport, 3. forduló - 2009.09.20.  10.00 óra 
I.Czakó u. 2-4. -  füves ¾  pálya, 5x2m-es kapuk, 8+1 fő, 2x35 perc,  60 néző

MAGABIZTOSABB JÁTÉK KELL

Tabáni Spartacus SKE – FTC      2-3 (0-0)
G: Székely, Bognár

Gundel-Takács, Ács, Gyebnár, Jámbor, Hőnich, Laczkó, Kozma, Székely, Lugosi, Bayer, Plank, Meleg, Ninausz, Horváth                                

Hazai pályán fogadtuk újabb ellenfelünket. Az történt a pályán, amire számíthattunk. A második félidő közepére sikerült játékunkat kibontakoztatni. Ez a hátrány azt jelentette, hogy pont nélkül maradtunk.
Nagy lendülettel kezdte támadásait a Fradi. A mérkőzés elejétől keményen védtük kapunkat. A szép támadójátékra kevésbé alkalmas területen helyezkedtünk el. A pattogós talaj a kapunk előterében könnyítette védekezésünket. Bátran, harcosan viselkedtünk. Többször blokkoltunk, kapusunk, védőink is remekeltek. A gól nélküli félidőhöz a szerencse is hozzá segített minket. Támadásaink kontrákra korlátozódtak. Nem maradt energiánk a tudatos építkezésre. Lehetőségeink akadtak, de nem használtuk ki kellőképpen a pálya két szélét így igazi helyzetek nélkül maradtunk. A második játékrészben felpörögtek az események. Mi is többet támadtunk. Így több terület nyílt ellenfelünk előtt is. Szerkezetünk felszakadt, távol volt a védelem és a középpálya és egy gyors indítást követően hátrányba kerültünk (0-1, 44.p.). Ez minket letört, ellenfelünk pedig nagyobb önbizalommal támadott tovább. Így hamar három gólosra nőtt a különbség ( 0-2, 51.p., 0-3, 52.p ). Csapatunk erejét újra bizonyította. Lehet sokan gondolták, a mérkőzés lefutott, de felálltunk és egy remekbe szabott szabadrúgás után ( 1-3,Székely 58.p.) újra közel kerültünk a pontszerzéshez. Gyors egyérintős akciók futottak ekkor. Egy ilyen végén Bognár is betalált ( 2-3,67.p.) Lehetőségeink meg voltak az egyenlítéshez is. Kicsit nyugodtabb, magabiztosabb, - fejjel talán a lövés  helyett passzt, a passz helyett a lövést választjuk - és akkor megszerezzük a megérdemelt  egy pontot.
Szomorkodni nincs okunk. Tovább kell fejleszteni a tudatos labdajáratásokat, több kemény mérkőzésre van szükség ahhoz, hogy ilyen csatákból is győztesen kerüljünk ki. Gratulálok a kiemelkedő teljesítményekhez és a helyes hozzáálláshoz!

Hajrá Tabán!

BLSZ SERDÜLŐ BAJNOKSÁG  U-12 / 1. csoport  (’98)

Edző: Kiss Zoltán

U11(’99) bajnoki mérkőzés, BLSZ U12/2. csoport, 3.forduló - 2009.09.20.  12.00              I. Czakó u. 2-4. - füves  ¾ pálya, 5x2m-es kapuk, 8+1 fő, 2x35 perc,  30 néző    

A TABÁNI HULLÁMVASÚT MAI ÁLLOMÁSA: LENT

Tabáni Spartacus U11 – Kelen SC U12     1-6 (1-3)
G: Rosdy

Orczy 5 – Kulcsár 4, Farkas 5, Horváth L. 6, Jobbágy 4, Novák 4, Langer 4 – Lénárd 3 – Rosdy 6
cs: Róth 3, Nagy 3, Tóth 3

Bár azt írhatnám most, hogy a srácok első hazai meccsünkön milyen motiváltan, keményen és ötletesen játszottak. Ám sajnos ez nem felelne meg az igazságnak. Sajnos nagyon „tompák” voltunk a nyárias melegben. Ütközés, párharc, labda nélküli mozgás, akarat ezek a szavak nem szerepeltek ma a Tabán játékosok szótárában. Amikor megfogadták a kérésemet és a földön próbáltunk játszani, akkor folyamatosan szép dolgokat tudtunk produkálni. Ám erőtlenségünk és hitetlenségünk miatt kevés veszélyhelyzetet teremtettünk. Rosdy gólja  előtti sprintje volt csak üdítő kivétel a sok poroszkálás között. Megérdemelt a vereségünk! 

Összegzésként:
Három meccs, két súlyos vereség! Amennyiben ilyen langyosan lötyörészünk a hátralévő meccseken, mint ma, akkor nagyon cudar év elé nézünk! Az Újpest elleni hozzáállásra viszont lehetne építeni, mert meglátásom szerint ez a Kelen SC gyengébb képességű csapat, mint a IV. kerületiek. Mégis a két meccsen elért eredményünk ég és föld! Javításra van még bőven lehetőség. Rögtön jövő hét végén a Cordial Cup-on!

BLSZ SERDÜLŐ BAJNOKSÁG  U-12 / 2. csoport  (’99)

Edző: Egyházi Gergely

U10(’00) felkészülési mérkőzés - 2009.09.19.  10.00 óra
I. Czakó utca 2-4. – füves ½ pálya, 7+1 fő, 5x2m-es kapuk, 3x20 perc, 30 néző

ODAADÓ JÁTÉK, ÉS TÖBB, MINT EGY TUCAT KIMARADT HELYZET

Tabáni Spartacus SKE – Budapesti VSC     1-4 (0-2, 1-1, 0-1)
G: Lovass

Tündik – Farkas, Karancsi – Szipőcs, Lovass (csk.), Berencsi, Ilyés – Gallwitz
cs: Gyebnár, Lévay

A 2009-2010-es szezon 1. felkészülési mérkőzését játszotta U10-es csapatunk a Budapesti VSC vendéglátójaként. Az időjárás nagyon kegyes volt, szinte nyárias hőmérséklet mellett feszülhettek egymásnak a csapatok. A mérkőzést megelőzően nagy volt az izgalom az öltözőben, hiszen a nyáron egy új edzői páros, Wágner Gábor és Wágner Ádám érkeztek a csapathoz, akik első mérkőzésükre készültek a csapat edzőjeként. Rajtuk kívül 2 új játékos is csatlakozott a kerethez (Berencsi és Gallwitz), ráadásul a játékosok többsége élete második ½ pályás meccsére készült. Mindenek előtt a megnövekedett játéktér által bekövetkezett új szabályok ismertetése volt „terítéken”, majd a játékosok egyénre lebontva kaptak eligazítást. Negyed órás bemelegítést követően Kiss Zoltánnak, sportegyesületünk egyik edzőjének sípjelére útjára indulhatott a labda. Az első 20 perces harmad elején a vendégek kezdeményeztek leginkább, majd kis idő elteltével átvette csapatunk az irányítást. 2-3 biztató támadást vezettek a fiúk, ennek ellenére 11 perc leforgása alatt 2 gólt kaptunk. A 8. percben szabadrúgáshoz jutottak a sárga-kékek, amit sikerült gólra váltaniuk (0-1). Sajnos, kicsit megfogta a csapatot a bekapott gól, amelynek következményeként a 11. percben ismét gólt kaptunk (0-2). Az első harmad hátralévő idejében újra erőre kaptunk, és beszorítottuk a vendégeket saját kapujuk elé. Sok-sok helyzetet kidolgoztunk, mégis a lövéseink vagy elkerülték a kaput, vagy a lelkesen védekező Budapesti VSC játékosairól az alapvonalon túlra pattantak. Az első harmadban nem sikerült „faragnunk” a hátrányon. A második harmadban néhány játékos új szerepkörben találta magát. Nagy elánnal vágtak neki a gyerekek a játéknak, amelynek eredményeként Lovass révén a 28. percben szépítettünk is (1-2). Csapatkapitányunk az elé pattanó labdát középről, 7-9 m-ről, jobb lábbal lőtte az eldőlő kapus mellett a kapu közepébe. Ezt követően pár percig kiegyenlített játék folyt, majd a 35. percben egy sarokrúgást követően ismét gólt kaptunk (1-3). Ezt követően, a második harmadban már nem esett újabb találat. A harmadik harmad előtti szünetben mind az edzők, mind a játékosok bizakodóak voltak a folytatást illetően. Úgy voltak vele, ha eddig nem sikerült a sok-sok helyzetet gólra váltani, akkor talán az utolsó 20 percben mellénk áll majd a szerencse. Talán még az eddigieknél is nagyobb lelkesedéssel veselkedtek egymásnak a csapatok. A 44. percben büntetőhöz jutottunk, miután Berencsit buktatták a büntetőterületen belül. Lovass tette le a labdát a büntetőpontra, majd kissé megemelte a labdát a lövés közben, így a labda a kapu felett hagyta el a játékteret. Sokan mondták, hogy ma semmi nem akar összejönni… A kihagyott büntető után ismét a kapujuk elé szegeztük a Budapesti VSC-t, még kapufát is lőttünk, de valamiért a hálóba nem tudtunk betalálni. A futball íratlan törvénye szerint a sok kihagyott helyzet megbosszulta magát, így egy jól vezetett ellentámadás végén, az 54. percben a labda negyedszer is a kapunkba került (1-4). A hátralévő pár percben sem adtuk fel, ennek ellenére már nem volt időnk újabb gólt szerezni. Jó meccset játszottunk!

Wágner Gábor nyilatkozata: „Nagyon vártam a mai mérkőzést. Kíváncsi voltam, hogy játékosaim milyenek mérkőzés-szituációban. Ez idáig csak az edzéseken láthattam őket. Bevallom őszintén, nagyon meglepődtem, és egyben örültem is a fiúk játékát figyelve. Odaadó, csupaszív játékosokat láttam a pályán, akik nagyon élvezték, hogy focizhatnak. Szerintem, szebben játszottunk ellenfelünknél, sokkal több helyzetünk is volt. Tudom, aki nem látta a mérkőzést, annak a végeredmény nem ezt tükrözi. Úgy gondolom, alakuló csapatommal megtörténhet, hogy nem tud megnyerni egy olyan mérkőzést, amelyen több lehetősége van. A futball örök törvénye: ha nem rúgod be a helyzeteidet, gólt kapsz. Játékosaim mindent megtettek a sikerért, de erőfeszítéseink egyelőre egy remek meccs létrejöttéhez voltak elegendők. Gratulálok fiúk, jó teljesítményt nyújtottatok!”

Hajrá Tabán!

Edző: Wágner Gábor     Segédedző: Wágner Ádám