U18(’92/’93) bajnoki mérkőzés, MLSZ U19 II. osztály Közép „A” csoport, 9.forduló - 2009.10.03.  11.00 óra   
XIV. Kövér L. u. - műfüves nagypálya, 2x45 perc,  20 néző 

MOST A VÉGE NEM SIKERÜLT

MTK Budapest U18 – Újbuda TC U19      0-3 (0-0)
G: -

Akay 4 – Garancsy 4, Polánszky 5, Sárosi 5, Neidert 5 – Pataki A. 5, Paulovics 5, Szőnyei 5 (Bagdy 4) – Szekér 4 (Kaslasi 0) Posta 4, Almási 4

Hazai pálya, a bajnokság másik nulla pontos csapata, nagy fogadkozások. Most vagy soha, gondolhatnánk. Aztán amikor a meccs előtt az ember belép az öltözőbe és szomorúan konstatálja, hogy 13 játékos ül ott, akkor változik a világ és a célok! Abban az öltözőben fértünk el, ahová két hete nem lehetett belépni, amikor a Honvéd ellen játszottunk annyian voltunk. Most itt lenne egy hozható meccs és a papíron 23 –as keretünkből 10 játékos távol maradt. Melyből, 6 bizton kezdő lenne! Állandósuló déja vu! Csak egyszer végre megélnénk, hogy 10-16. hely valamelyikén tanyázó csapat ellen játszunk és mindenki egészséges és tettre kész! Remélem, eljön ez a nap! Akik ma megjelentek becsülettel akartak, küzdöttek. Az egész meccsen egy igazi helyzetünk volt, de az jó nagy. Egy bizonytalan kapuskifutás után a labda Almási elé pattant, aki üres (!) kapura lőhetett, ám egy háttal álló védő reflex mozdulattal csatárunk lába és a labda közé tette a lábát. Major jókorát rúgott a lábba, így lövésének ereje letompult és a labda csak pötyögni kezdett a gólvonal felé. Alma jó magyarosan reklamálta a semmit, így a visszafutó vendégek tisztázták a ziccert. Talán ha utána megy… A félidő nem tartogatott több komoly helyzetet, így a szezonban először maradt sanszunk a második játékrészre! Apró örömök. Aztán elkezdtünk fáradni és lényegében nem tudtam frissíteni. Két cserével nehéz! Szépen lassan kicsúszott a meccs a kezünkből! Többet jött az Újbuda és meg is szerezték a vezetést! Érdemes kijárni a meccsünkre azoknak, akik rossz kedvűek, mert sok mozzanatunk mosolyt csal még a legmogorvább ember arcára is. Az első vendég gólt megelőzően volt itt egymás fejberúgása, elcsúszás, nem megtámadás, össze – vissza rohangálás! A 70. percig éltek reményeink! Noha még csak 0-1 volt, de ekkor már 100% volt, hogy mi gólt nem szerzünk. Aztán 80. és a 92. percben még átszaladtak rajtunk (csak, hogy ma se maradjunk ilyen gólok nélkül)  A tisztes helytállás így még mindig csak álom! A pont vagy pontok szerzése, pedig Mission Impossible!
Összegzésként: Tavaly szaladt a szekér! Akkor 16-os keretünkkel végigvittük az évet. Most, hogy minőségi csapatok ellen játszunk és meg kell feszülni minden percben, így előjönnek a sérülések és egyéb programok. Sírni könnyű, hogy erős ez a liga nekünk, meg nincs sikerélmény, meg bla, bla, bla! Tenni azért, hogy megfeleljünk sokkal nehezebb! Tavaly 16-an hitték magukról, hogy NB 1-es focisták lesznek. Idén eddig 2-3 tűnik alkalmasnak komolyabb szinthez! Könnyű elhagyni a süllyedő hajót ahelyett, hogy a tátongó léket próbálnánk megjavítani! A meccsről megint nem tudtam többet írni, elvesztem a körülmények örvényében. Fájdalmamra némi vigasz az U16 remek, kiharcolt győzelme melyet kispadjukon drukkoltam ki! Akkor valahogy kényelmesebb volt a pad (pedig ugyanaz volt, mint a mi meccsünkön)  

   
MLSZ IFJÚSÁGI BAJNOKSÁG U-19 II.oszt. Közép A. csoport  (’92/’93)

Edző: Egyházi Gergely

U16(’94) bajnoki mérkőzés, MLSZ U17 II. osztály Közép „A” csoport, 9.forduló - 2009.10.03.  9.00 óra   
XIV. Kövér L. u. - műfüves nagypálya, 2x45 perc,  20 néző 
Vezette: Péter Gyula (Csete Csongor, Filep Zsolt) /6/

MTK Budapest U16 – Újbuda TC U17      2-1 (1-1)
G: Csepura, Taksár

Máté (7) – Cseh–Szombathy (7), Mérei (7.5), Taksár (8), Zincenko (7) – Gáspár (7.5), Szabó (8) – Rigó (6.5), Csepura (8), Bea (6.5) – Bálint (6.5)
cs: 63’ Bálint helyett Tivadar (6.5)
Hiányzók: Zsila (sérülés), Chorfi (betegség), Lakatos (sérülés)

Végre megint a Kövér Lajos „hazai” szent műfüvén léphettünk pályára. Ellenfelünk az-az Újbuda volt, (régebben Hegyvidék, mint azt pontosan tudjuk) ahonnanis nyáron 4+1 játékos is át akart igazolni csapatunkba, de azok a fránya szerződések közbeszóltak, ilyen az élet! Az újbudaiak eddigi eredményei tiszteletre méltóak, túlzás nélkül kemény feladatnak tűnt a pontszerzés.  Ami pedig minket illet, sérülésekkel és betegségekkel voltunk teli. Még a pályára lépő játékosok között is volt, aki nem éppen 100%-os állapotban vállalkozott a mai rangadóra. Pápai Patrik szeptember 30.-i hatállyal visszaigazolt Hévízre, mondanom sem kell, hogy ez jelentős érvágás csapatunk számára. Változtattam az alapfelálláson, a négy védő előtt ismét két szűrő játszott, előtte egy hármas sor és legfelül egyetlen csatár, az elején a betegségéből visszatérő Bálint Gergő.
Jobban kezdett az újbudai egylet. Uralták a játékot és a 7. percben már meg is szerezték a vezetést. Nagy Kristóf jobbról befelé cselezett és miután nem kontaktolta le senki, a büntetőterületen kívülről visszalőtte a rövid sarokra, Máté Norbi kapus ment is érte vetődve, de már csak a hálóból tudta kiszedni a labdát. 0-1! Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy gólt kell lőnünk nekünk is, igen ám, de ebben az elrendezésben valahogy a játék képe alapján nem biztos, hogy benne lett volna. Változtatnom kellet (ott ült mellettem a nagyok szakvezetője Gergő bá’, kicsit súgott is) és bele is nyúltam a csapatba, pedig még körülbelül a tizenvalahányadik percben voltunk. Bálint helyett Csepura lépett fel az egyetlen csatár helyébe és ennek már rögtön voltak biztató jelei. Rögtön keveredés volt, ahogy Zsolthoz került a labda. Az első ilyet még szerencsésen megúszta az ellenfél, hisz a tizenhatoson kívüli (kinn a kapus) emelés mellészállt, de az látszódott, hogy nem lesz eseménytelen a mérkőzés, legalábbis a támadójátékunk szempontjából. Közben, már ami a veszélyességet illeti, az Újbuda is villant egyszer, viszont itt a helyzetbe kerülő játékost Rigó Balázs szerelte becsúszva, a bíró szerint szabályosan – azért egy pillanatra meghűlt bennem a vér.
A 24. percben aztán egalizáltunk! Csepura Zsolt kapott kitűnő labdát a középpályáról, meglépett a védők elől, majd a tizenegyes pont magasságában visszavette (értsd: visszafelé cselezett) és eztán úgy nyesett a labda alá, mint a legnagyobbak, a játékszer pedig engedelmeskedett neki és a kinn álló kapus felett a hálóba pottyant – remek gól 1-1! Ez a találat láthatóan megfogta az ellenfelet. Bár voltak veszélyes szögleteik (az egyik után Máténak kellett egy fejes parádésan védenie), támadásaik, de ekkor már teljesen kontroll alatt tartottuk a mérkőzést. A félidő végén Taksár vállalt el távolról egy szabadrúgást, a kapus kiválóan védett, a kipattanóra Bálint érkezett, de nem volt elég gyors és csak a vetődő portásba tudta visszarúgni a labdát. Óriási lehetőség volt, könnyen vezethettünk is volna már ekkor. A szünetben dicsérő szavak, biztatás, miegymás zajlott, no meg kapusunk ragasztgatta visszahajlott ujját.(!)
A második félidőben mindkét együttes nagy- nagy elánnal játszott. Az újbudaiak beadásaik révén voltak nagyon veszélyesek, centerük nem egyszer (hála istennek) választott rossz megoldást a befejezésnél. Nálunk nevezett Bálint Gergő került lövő távon belülre, de ezt még nem váltottuk gólra. A nagy mezőny- küzdelemben aztán megint egy villanással rukkolt elő MTK-s csapatunk. Az előremerészkedő, egyébként végig belső védőt játszó Taksár Tomi Szabó passza után kilépett és tíz méterről a tehetetlen kapus mellett nagyon biztos lábbal a hálóba passzolt, immáron minket juttatva vezetéshez (70’)! 2-1! Innentől kezdve csak egy csapatnak volt sietős dolga és az nem mi voltunk. Ellenfelünk mindent egy lapra feltéve rohamozott, voltak is lehetőségei, de a védelem és kapusunk ezen a találkozón – ahogy mondani szokták – rendben volt. Ellenfelünk egyre inkább kapkodva és idegesen futballozott és ez nekünk kedvezett. Megpróbáltuk a hátsó fellazulásukat ügyesen kihasználni és kontrákból veszélyeztetni, és ez nem is működött rosszul. És a távoli Taksár bomba újra! Ezúttal Csepura robbant a kipattanóra, kapura „orrolta” a zsugát, de bármily hihetetlen a kapus kitornázta a játékszert. A csereként beálló Tivadar Attila is bebiztosíthatta volna a győzelmet, hisz ziccerben vihette a vendégkapusra a labdát, lövését Durrant kapus védte, a lepattanót (visszapattanót) pedig a hálóba pofozta. Ekkor a bíró kezezést jelzett, tette mindezt hibásan, így maradt az eredmény! A vége felé közeledve Szabó ziccerezett, de a Nick kapus ismét résen volt. Közben természetesen hátul kiváló védőmunka (Mérei és az ő belépői külön fejezet!), biztos kapussal, ez nem változott, mint ahogy már az eredmény sem!
Nyert a végig nagy önbecsüléssel játszó MTK-Tabán, megfordítva a 7. percben összeszedett egygólos hátrányt! Ezen a szinten minden pontot bravúrnak értékelek, gratulálok a ma kiváló napot kifogó Csapatomnak a remekbeszabott győzelemhez! Így tovább MTK!

MLSZ IFJÚSÁGI BAJNOKSÁG U-17 II.oszt. Közép A. csoport  (’94)

Edző: Grőb Ákos

U15 (’95/’96) felkészülési mérkőzés - 2009.10.02., 17.00 óra
VIII.Sport utca 2.- műfüves nagypálya, 2x35 perc, 30 néző

HATALMAS IRAM, „SZIKRÁZÓ” KÜZDELEM ÉS REMEK JÁTÉK

BKV Előre SC – Tabáni Spartacus SKE     2-1 (2-1)
G: Bálint

Mancher (5) – Rendek (6), Ormos /csapatkapitány/ (7), Erdősi (8), Jámbor (7) – Nagy (8), Hőgye (7) – Fáth (5), Sütő (8), Klacsák (8) – Bálint (8)
cs: Almási Á. Z. (5), Jobbágy (7), Kondi (7), Paulusz (7), Pereg (6)

A 2009-2010-es szezon 3. edzőmérkőzését – tekintettel arra, hogy az aktuális hétvégén szabadnaposak voltunk a bajnokságban – Budapest VIII. kerületében, a BKV Előre SC otthonában játszottuk pénteken 17.00-tól. A találkozóra a patinás klub műfüves pályáján került sor. Ellenfelünk az előző szezont a Magyar Labdarúgó Szövetség, Serdülő U15 II. osztály, Közép C csoportos bajnokságban az 1. helyen zárta. 2 hete idegen környezetben 3-0-ra verte a Vasas SC U14-et (Vasas-Pasarét Kft.), múlt héten a Ferencvárosi TC U14-től szenvedett 2 - 1-es vereséget, míg vasárnap Újpestre látogat, ahol az Újpesti TE U14 vendégeként lép pályára. Szóval, egy jegyzett csapattal néztünk „farkasszemet”. Nagy kár azért, ahogy az összecsapás indult, mert mintegy 6 percet leszámítva nagyon jól játszottunk. Gyakorlatilag alig, hogy a BKV-sok edzője belefújt a sípjába, már a 2. percben hátrányba kerültünk. Egész egyszerűen, mintha nem vettük volna észre, hogy elkezdődött a mérkőzés. A hazaiak egyik játékosa könnyedén a védelmünk mögé került a jobb oldalon, majd középre játszotta a labdát, amely zavartalanul gurult el a kapunk előtt. Az egész hátvédsorunk balra tolódott, így középen teljesen üresen maradt egy BKV-s játékos, aki élt az ajándékba kapott lehetőséggel, azaz 6-8 m-ről, jobb lábbal a kapu jobb oldalába passzolta a labdát (1-0). Ez a gól sokkhatásként érte csapatunkat, de még felocsúdni sem volt időnk, mert utánpótlás találkozókon ritkán tapasztalható, hatalmas iramot diktálva rendületlenül jöttek-jöttek a hazaiak. Egész egyszerűen, be akarták „darálni” a meccset. A 6. percben céljuk elérése érdekében növelték is az előnyüket. Egy bal oldali beadást követő rövid, középre történő mentésünket követően ellenfelünk egyik játékosa 18-20 m-ről, jobb lábbal a kapunk jobb oldalába lőtte a labdát (2-0). A 2. hazai találat után úgy tűnt, egy hatalmas „zakóba” szaladunk bele, de szerencsére nem így lett. Sőt, amit a 6. perctől a lefújásig produkáltak a fiúk, az több mint dicséretes teljesítmény volt! Sikerült felvennünk a BKV Előre SC által diktált iram és a „szikrázóan” kemény párharcok ritmusát. A végig sportszerű, de „csontzenével” még így is gyakran tarkított mérkőzésen a már az ellenfél büntetőterületének közelében megindított letámadásos taktikánk és a játékosságra törekvésünk adta azt a plusz erőt, amelynek hatására 2 gólos hátránynál sem omlottunk össze. Bálint és Sütő előbb még kihagytak egy-egy veszélyes gólhelyzetet, de a 39. percben előbbi játékosunk már betalált. Fáth egy jobb oldali, labdával történő „elrobogás” végén a kapuelőtér sarkából középre gurított. A kapu elé érkező játékosaink közül Jámbor lábai előtt még elsuhant a labda, de Bálint nem „cicózott”, ugyanis 6-8 m-ről, jobb lábbal, elemi erővel zúdította be a kapu jobb oldalába (2-1). Az első félidő szinte ezzel a találattal zárult. A második 40 perc sokáig emlékezetes maradhat számunkra, mert kifejezetten látványos játékkal rukkoltunk elő. Szebbnél szebb támadásokat vezettünk, sok esetben gyönyörűen a földön hoztuk ki a labdát, remekül alkalmaztuk a súlypont áthelyezéseket, és többször is váratlan megoldásokkal juttattuk helyzetbe a támadóinkat. A védekezés tekintetében fegyelmezettek, határozottak és kemények voltunk. Egyedül az a „fránya” helyzetkihasználás! Almási Á. Z., Bálint, Klacsák, Pereg és Sütő, hogy csak néhány nevet említsünk azok közül, akik még emlékezetesebbé tehették volna a találkozót! Vereséget szenvedtünk ugyan, de szégyenkeznünk egy cseppet sem kell!

Wágner Ádám nyilatkozata: „A foci egy nagyon, de nagyon igazságtalan játék, és én ezért imádom! Nem tudok haragudni játékosaimra amiatt, hogy vereséget szenvedtünk, mert az első 6 percet leszámítva olyan játékot produkáltak, amelyre joggal lehetnek büszkék, és én is az vagyok. Az első 6 percről még annyit, hogy az én részem is benne van a kapott gólokban, mert olyan személycserével próbálkoztam a védelemben, amellyel nem kellett volna. Mintegy 6 perc után beláttam, ez óriási hiba volt, így váltottam is. Benne volt a levegőben, hogy beleszaladunk egy hatalmas verésbe, de tettünk érte, hogy ne így legyen. Láttam a fiúkon, hogy a mérkőzés első perceiben mennyire meglepődtek azon, micsoda iramot diktál a BKV Előre SC és, hogy mennyire férfias küzdelembe próbálnak minket belekényszeríteni. Szerencsére, tudtunk alkalmazkodni hozzájuk, sőt, ahogy az idő haladt előre, föléjük is kerekedtünk. Amikor már felvettük velük a ritmust, olyan eddig rejtett cselekvéseket, váratlan megoldásokat és mozzanatokat produkáltak egyes játékosaim, amelyet tőlük korábban még nem láttam. A második félidő szinte minden másodpercét élveztem. Azt szokták mondani, egy jó meccshez 2 csapat kell, és ez milyen igaz! A végeredmény ezúttal abszolút nem tükrözi hűen a látottakat, hiszen minimum egy döntetlennel kellett volna távoznunk a Sport utcából, és akkor még olyan finom voltam, mint a nagyi sütije!

Az összecsapás krónikájához hozzátartozik, hogy Szekeres lábsérülése miatt nem jelent meg a mérkőzés helyszínén. Gratulálok valamennyi játékosomnak, a mai teljesítményekre bátran építhetünk a jövő heti, Szigetszentmiklósi TK elleni bajnoki találkozón!”

Hajrá Tabán!

Edző: Wágner Ádám     Segédedző: Wágner Gábor

MLSZ SERDÜLŐ BAJNOKSÁG U-15 II. oszt. Közép C csoport  (’95/’96)

Edző: Wágner Ádám     Segédedző: Wágner Gábor

MLSZ SERDÜLŐ BAJNOKSÁG U-13 II. oszt. Közép C. csoport  (’97)

Edző: Helm Tamás

U12(’98) bajnoki mérkőzés, BLSZ U12/1.csoport, 5. forduló - 2009.10.03.  11.00 óra 
XV.Bánkút u. 71. -  füves ¾  pálya, 5x2m-es kapuk, 8+1 fő, 2x35 perc,  30 néző

TUDUNK ENNÉL TÖBBET!

Dalnoki Akadémia - Tabáni Spartacus SKE       9-0 (4-0)
G: -

Keret: Laczkó  – Ács, Gyebnár, Jámbor, Hőnich, Kozma, Székely, Lugosi, Bayer, Gazsó M. Ninausz, Meleg, Tóth

Azt gondolom ennél sokkal többre is képes csapatunk. Mivel ellenfelünk edzője is ezt állítja, kételkedni ebben nincs okunk. Ő látta a Fradi elleni produkciónkat és meggyőződése volt, sokkal komolyabb csapat vagyunk annál, mint amit az eredmény és a szombati játékunk alapján gondolni lehet. A mérkőzések nem csak a fizikális képességeken és technikai taktikai elemeken múlnak. Kiemelkedően fontos a képzettség, felkészültség és a motíváció, a mentális felkészültség. Mi ma minden szinten alulmaradtunk. Ellenfelünk nem csinált semmi különöset, mégis óriási lett a különbség. Ez nem megengedhető! A mérkőzés egyetlen, jövőre bíztató eleme a 70 perc után jóval később történt. A hétfői edzést hosszas beszélgetéssel kezdtük. Kíváncsi voltam a játékosok mit gondolnak, mi volt a különbség. Mivel csupa értelmes, okos választ kaptam, bízom benne be fogjuk tudni magunknak bizonyítani mire is vagyunk képesek! Hitre, határozottságra és önbizalomra van szüksége a csapatnak! Mindig, mindenki ellen és nem csak mérkőzésen, edzésen is! Akkor nem fog felmerülni olyan kérdés, mi miért nem futunk és lövünk akkorát, mint az ellenfél. Természetesen a sikeres visszavágáshoz minden nap úgy kell készülni, mintha az lenne a mérkőzés napja!

Hajrá Tabán!

BLSZ SERDÜLŐ BAJNOKSÁG  U-12 / 1. csoport (’98)

* a Láng FC évi összeredményéből 3 büntetőpont levonandó

Edző: Kiss Zoltán

U11(’99) bajnoki mérkőzés, BLSZ U12/2. csoport, 4.forduló - 2009.09.30.  17.00 óra
I.Czakó u. 2-4. -  füves ¾ pálya, 5x2m-es kapuk, 8+1 fő, 2x35 perc,  50 néző

LÉLEKEMELŐ GYŐZELEM

Tabáni Spartacus U11 – Lőrinc United U12     2-1 (2-1)
G: Rosdy, Jobbágy

Meleg 6 - Orczy 7, Gyebnár 7 – Kulcsár 6, Farkas 6, Horváth L. 6, Langer 6 - Novák 6, Rosdy 7
cs: Róth 5, Nagy 5, Tóth 5, Lénárd 6, Jobbágy 7

A múlt hétvégi Cordial Cup szereplésünk miatt elmaradt bajnokinkat pótoltuk be hazai pályán. A kérdés az volt, hogy csapatunk ezúttal melyik arcát mutatja? Szerencsére végig ötletesen és tudatosan játszottunk, amihez egy nagy adag lelkesedés is párosult. A kezdeti kiegyenlített játék után folyamatosan átvettük az irányítást. Remekül felépített akciók végén a vendégek kapusa sokszor csak a hihetetlen bravúr kategóriába tartozó védéssel tudott hárítani. Aztán Farkas Dani lövését ütötte ki ismét a kapus, amit Rosdy azonnal visszafejelt. A portás még ebbe is beleért, de ezt már csak beljebb tudta segíteni. (1-0) Ezek után továbbra is támadásban maradtunk és Zümi lövésénél már a remek formában védő kapus sem tudott menteni, ám az okos lövés 5 centivel elkerülte a kaput. Nem sokkal később viszont ismét gólnak örülhettünk. Egy remekül végigjátszott akció után a héten gyakorolt lefordulásos technikát alkalmazva Jobbágy Beni megduplázta előnyünket. (2-0) Sajnos a játékrészt mégis csak egy gólos előnnyel zártuk, mert egy beívelt szabadrúgás után - szinte kapusunk kezéből kifejelve a labdát - Tóth Gergő a saját kapunkba továbbított. (2-1) Peches találat volt az első félidő utolsó pillanatában. A második játékrészre is megmaradt ötletes játékunk, de a kegyelemdöfést nem tudtuk bevinni. Levi, Dani, Peti, Beni, Egon is többször jó lehetőségben hibázott, illetve védett bravúrosan az United kapusa. Így a végén izgultunk, hogy a megérdemelt előny megmaradjon, de igazából győzelmünk nem forgott veszélyben!

Összegzésként: Folytattuk a Cordial Cup utolsó két meccsén mutatott jó és eredményes játékunkat! Nagyon jókor jött ez a bajnoki siker, mert félő volt, hogy egy esetleges vereség bénítólag hatott volna a jövőben csapatunkra. Fontos kiemelnem, hogy egy nálunk fizikálisan sokkal erősebb, sok esetben tudatosságot mutató csapat ellen játszottunk igen meggyőzően! A helyzetkihasználás terén még mindig van csiszolni való, de a védekezésünk ezúttal igen magabiztos volt! Gratulálok a csapatnak első bajnoki meccsen aratott győzelméhez! Megdolgoztunk a sikerért! Csak így tovább!

Edző: Egyházi Gergely

U11(’99) bajnoki mérkőzés, BLSZ U12/2. csoport, 5.forduló – 2009.10.04.  10.00 óra
I.Czakó u. 2-4. -  füves ¾ pálya, 5x2m-es kapuk, 8+1 fő, 2x35 perc,  40 néző

A CÉLFUTBALL DIADALA

Tabáni Spartacus U11 – Rákosmenti Rojik FC U12     2-3 (2-1)
G: Rosdy, Jobbágy

Meleg 5 - Orczy 4, Gyebnár 5 – Majoros 5, Farkas 5, Langer 4, Jobbágy 6 - Novák 6, Rosdy 5
cs:  Róth 0, Nagy 4, Tóth 4, Horváth 4, Kulcsár 5

Teljesen ideális feltételek fogadtak minket hazai pályánkon! Remek meccsidő, népes szurkolótáborok, hasonló erőt képviselő ellenfél! A pályánk is hasonlított ahhoz, amin mérkőzést lehet rendezni, bár a gödreink, buckáink ott figyeltek a fűszálak között. A meccs elején tapogatódzó játék folyt. Mindkét csapat próbálta felmérni mi rejtőzhet a másikban. Aztán egy remekül felépített akció végén Novák Öcsi álompasszal ugratta ki Rosdy Levit. 5 méteres előnye volt a védőkkel szemben és már csak a kapus állt előtte. A Tabános szülők már ölelkeztek az oldalvonal mellett, amikor a Rojik védője mégis utolérte az éppen lőni készülő csatárunkat és méterekről odacsúszott neki. A becsúszás talált lábat, labdát, vakondtúrást, mindent. A bíró sípja néma maradt, Levit pedig úgy kellett összekaparni. Talán e jelenet (és annak megtorlatlansága) miatt fordulhatott elő a későbbiekben, hogy három kísértetiesen hasonló szituációban Levi mindig lelassított és beérték őt a lövés előtt. A félidő derekához érve sajnálattal láttam, hogy csapatunk próbál alkalmazkodni a vendégek rúgom - futok játékához. Nemtetszésemet fejeztem ki ordibálás formájában, mert ez nem a mi játékunk! Nem tudunk nagyot rúgni, nem vagyunk erős testalkatúak, és nem vagyunk különösebben gyorsak sem, így az ehhez a játékhoz szükséges három alapfeltételből hárommal nem rendelkezünk. A hangos szavak hatására egy szenzációsan felépített akciót vittünk végig melynek a végén egy visszagurítást Jobbágy Beni bombázott a kapuba (1-0) Ha a vendégszurkolók előre tudták volna a végeredményt, akkor biztosan még ők is felállva tapsoltak volna ennek a találatnak! A félidő végéhez közeledve fáradtság jeleit láttam csapatomon, mégis dupláztunk előnyünkön. Ismét egy visszagurítás, egy pazar Kulcsár Simi beadás és Rosdy lábáról bevánszorgott a labda az üres kapuba! (2-0)
Sajnos a félidőből hátra lévő két percben ellenfelünk szépített, a helyett hogy úgy eldugtuk volna a labdát, hogy már ne is érjenek hozzá a végéig. Ám sajnos egy jobb oldali felívelés után Orczy nagyon bizonytalanul topogott, várta kapusunkat, aki helyesen nem lépett ki, mert nem ért volna oda. Így a védőnknél egy fejjel alacsonyabb támadónak esélye nyílt fejelni, amit köszönt szépen és szépített is egy remek bólintással. (2-1) Vészjósló találat volt, rossz érzéseket keltve csapatunkban. A második félidőre sokkal kiegyenlítettebb lett a meccs. A Rojik játékosai megérezték a „vérszagot” és a hazai csapat is bizonytalanabb lett. Aztán egy remek kiugratás után a vendégek csatára kilépett és szétlőtte a kapunk jobb oldalát. (2-2) Itt nem volt pardon! Nem kellett azon szurkolni, hogy a labda átpötyög – e a gólvonalon. Inkább azért aggódtunk, hogy a hálót ne szakítsa szét. Ezek után megint feléledtünk, mert ráébredtünk, hogy már nem mi vezetünk. Rosdy kilépése ezúttal lövéssel zárult, de a labda csak az oldalhálóban pihent meg. Majd ugyanő egy üres kapuig kijátszott támadás végén külsővel (?) nem találta el 4 méterről az üres kaput. (Bocsánat egy védő állt még a gólvonalon) Ellenfelünk ezek után felnőtt csapatot megszégyenítő taktikussággal, már a félpályánál csírában elfojtott minden akció kísérletünket. A játékvezető birkatürelemmel tűrte a „mészárlást” Sajnos vele szemben is elő kellett venni a hangerőt, mert különben nem került volna elő egyszer sem a sárga kártya. Így is már csak akkor vette elő, amikor a meccs már kicsúszott a kezéből. Akárcsak a miénkből, mert egy kiugratás után Rajmi kapus nem kézzel mentett a kilépő csatár elől, hanem lábban. A mezőnybe kivágott labdára Rojik játékos ért oda és jó 25 méterről védhetetlenül ívelt kapunkba! (2-3) A legvégén centerré előlépő Farkas Dani is próbált ívelni, de ő 8 méterről nem talált be az üresen hagyott kapuba. A meccs pedig véget ért!
Összegzésként: Ma megmutattuk, hogyan kell elverni önmagunkat! 2-0-ig taktikusan, ötletesen fociztunk. A 32. percben esett gólunk után, megint felsegítettük ellenfelünket a padlóról egy óriási egyéni bizonytalanság után! A második félidőre kijött az egy év mínuszunk, de így is annyi helyzetet puskáztunk el, amivel kétszámjegyű győzelmet lehetne aratni. A játékvezető sem állt feladata magaslatán ugyanis csak a csoda műve hogy nem történt komoly sérülés, ellenfelünk durva játéka nyomán. Mi pedig megint „jógyerekek” módjára tűrtük a rúgásokat. Néha el is pityeredtünk várva, hogy Határozatlan Béla játékvezető kiálljon mellettünk. Sajnos nem jöttünk rá, hogy részéről védelmet nem kapunk, saját kezünkbe, pedig nem vettük sorsunkat. Örök igazság: ütközni kell, vagy te maradsz alul! Kár a meccsért és kár a megérdemelt győzelemért! Ma a célfutball legyőzte a labdarúgást! 

BLSZ SERDÜLŐ BAJNOKSÁG  U-12 / 2. csoport (’99)

Edző: Egyházi Gergely